Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy nehezemre esik megszólalni idegennyelven (nem csak angolul, németül is). Idáig elvoltam azzal, hogy passzívan tanultam a nyelvet, aztán ha nagyon (nagyon, nagyon, nagyon, nagyon...) muszáj volt megszólalni, mondjuk egy gyakornoki interjún, akkor összeírtam pár mondatot, amit betanultam, és szurkoltam, hogy ne kérdezzenek mást.
Persze nyilván mást kérdeztek. A "beszélj a hobbidról" kérés teljesen megzavarta tökéletes (haha) tervemet, és amikor egy mondaton belül harmadszor használtam ugyanazt a szókapcsolatot (le se merem írni :D ), akkor az "angolból van még mit fejlődni" lágy bóknak tűnt ahhoz képest, hogy én mit éreztem a szóbeli megnyilvánulásommal kapcsolatban.
A cél tehát megvan (angol tárgyalási szint szóban), így elkezdtem kurkászni a neten, és persze Big Brother Facebook rögtön kiszúrta a dolgot. Bekerültem az angolos célcsoportba, és hopp, már fel is jött a Don't Panic Angol hirdetése.
Imádom.
Holnap fogom megnézni a harmadik ingyenes videó végét, aztán belecsapok a lecsóba.
A délután munkával telt (telik), és még a reggelhez tartozik, hogy tekertem 20 percet szobabiciklin. Ilyen gerinckímélő üzemmódban, mert múlthéten becsípődött szegény, és még azért érzem.
No vissza a munkához, szép estét, Kedvesek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése